Répánszky

Legegyszerűbb válasz a kérdésre, hogy hamarabb, mint ahogy magunk mennénk, ha betegek lennénk. Általánosságban ugyanis elmondható az, hogy a házi kedvencek nagy része nem akar gondot okozni a gazdájának, vagy esetleg annyira örül, ha foglalkoznak vele, hogy elfelejti minden gondját-baját.
‍
Esetek, amikor résen kell lenni:
- Ilyen például az idősebb állatok sántasága. A gazdi észreveszi, hogy valami nem stimmel, és kiderül, hogy régóta ízületi gyulladása vagy az állatnak, ami biztosan fájdalommal jár. Jogosan feltételezi a gazdi, hogy nincs fájdalom, mert az állat nem jelzi, vagy csak minimálisan, de ez csak a fent indokok miatt, van.
- Másik eset, amikor elbújik az állat és sokáig fel sem tűnik a gazdinak, a rendellenesség, csak mikor már nagy a baj. Ilyen pl. mikor szép csendben az ágy alatt, vagy kerti kutya a házában teljesen szétnyal egy kis sebet, mert „ráér” és jólesik neki.
- Macskáknál sokszor csak 2 nap után veszik észre, hogy nem tud vizelni, amikor már erős görcsei vannak az állatnak, mivel a macskaalom jó eséllyel nem a lakás legfrekventáltabb részében van. Amíg a tulajdonos azt hiszi, hogy a cica alszik valahol, addig szegény akár egész nap gubbaszt az almon és próbál pisilni.

Jobb feleslegesen, mint túl későn szólni. Egy biztos, ha feleslegesen hívjuk az állatorvost, sokkal jobb, mintha későn hívjuk. Vannak esetek, amikor a figyelmes gazdi elmondása alapján már lehet sejteni a baj okát, és lehet tanácsot adni – akár telefonon – legalább olyan szinten, hogy nagy a baj és azonnal indulok, vagy várjunk még fél napot, hogy lássuk milyen irányba fejlődnek a tünetek. Tehát még egyszer: inkább egy telefon, vagy egy felesleges kiszállás, mint egy elkésett kezelés miatt elvesztett állat.

Jogosan teszik fel sokan a következő kérdéseket:
- Hogy működik a háznál történő kisállat ellátás?
- Ha meg lehet háznál csinálni, minek a rendelő?
- Egyébként biztosan drágább, mintha beviszem valahová, nem?
- És mi van akkor, ha nagy a baj és a kiszálló állatorvos sem tudja megoldani a problémát?

Az állatorvos szemszögéből nézve: valóban sok betegséget meg lehet háznál gyógyítani, illetve sok beavatkozást el lehet végezni. Nyilvánvalóan a műtéteket – bár meg lehetne oldani otthon a konyhaasztalon is – rendelőben, steril műtőben csináljuk, mert a körülmények biztonságosabbak, illetve sem az altatógép, sem az altatott állatok monitorozására alkalmas eszközök nem mobilisak. Alapvetően elmondható, hogy mindig a legjobb szintű ellátásra törekedvén, illik egy műtétet műtőben végezni. Ráadásul kényelmes az állatorvosnak is. Az otthoni ellátás kényelmes a gazdinak, mert nem kell utaztatni, és kényelmes az állatnak, mert nem kell az utazással, rendelői stresszel megküzdenie. Különösen így van ez a nagytestű, nehezen kezelhető állatokkal, vagy a nagyon betegekkel. Egy telefon, időpont egyeztetés, a probléma vázolása után az állatorvos rövid időn belül a betegnél tud lenni.
A műtéteken és a műszeres laboratóriumi diagnosztikai eljárásokon kívül minden megoldható háznál – ha viszont ezekre van szükség, tudok segíteni mind a szállításban, mind az egyes szakrendelések időpont egyeztetésében. Mindez a kisállat praxisra vonatkozik. (Lovas praxisban van állatorvos kollégám, akinek az autójában mobil röntgen hívóval, mobil ultrahang készülék és mobil fogreszelő gép található, mindezeket bárhol lehet működtetni aggregátorral.)

Adminisztráció: a betegnyilvántartás ugyanúgy pontos, precíz (bár ez az állatorvostól függ, nem pedig a kezelés mikéntjétől), manapság jórészt elektronikus alapú. Én például a helyszínen, ahol van térereje a mobiltelefonomnak, online tudok akár chipet regisztrálni, akár adatot leolvasni. A nyilvántartás precizitása pedig saját érdekem.

Az anyagiakról: ár szempontjából sem feltétlenül drágább a házi ellátás, mert igaz, hogy van üzemanyagköltség, meg idő, amíg az állatorvos eljut a beteghez – ugyanakkor nincs rendelő rezsi, nincs alkalmazotti költség, stb.Ha nagy a baj… Azaz háznál nem megoldható a beteg gyógyítása. Először el kell dönteni, mennyire súlyos a probléma. Azonnal rohanni kell a műtőbe, vagy érdemes először stabilizálni az állat állapotát? Mindezek után a beteg állapotának megfelelő legjobb ellátó helyre kell juttatni mihamarabb. Szerencsére rendelői hátterem minden sürgősségi sebészeti beavatkozás és diagnosztikai eljárás elvégzésére alkalmas, legyen az labor, röntgen, vagy ultrahang.

Összefoglalva tehát azt lehet mondani, hívjon fel bizalommal (+36 30 852 1592), vagy írjon e-mailt és el fogom mondani az Ön kedvence problémájának megfelelő legjobb és leginkább költséghatékony megoldást.

Micsoda…?! Minek…?! Persze… és az őskorban hogy ápoltak?! – Ilyen, és ezekhez hasonló kérdések gyakran merültek fel korábban, mára azonban elfogadottá vált, hogy kedvenceinket bizony ápolni kell; és nagyon okos dolog ezt profikra, azaz a kisállat-kozmetikusokra bízni. Ők ebből élnek, azaz mind szakmailag, mind lelkileg teljesen elfogultak abban a tekintetben, hogy az Ön kedvence szép, illatos és egészséges legyen.
‍
Miért van erre szükség? A tenyésztett kutya-, macska-, nyúl-, tengerimalac fajták egy része olyan szőrminőséggel, szőrhosszal bír, mely gondos, akár napi ápolást igényel. Mindez nem kis terhet ró a gazdikra, mellyel gyakran csak az állat megszerzése után szembesülnek. Sokan már az elején elrontják a dolgot azzal, hogy nem szoktatják hozzá az állatot a rendszeres ápoláshoz. Nem meglepő ezek után, hogy a kipállott bőrű, berasztásodott szőrű, bomló vizelettől és egyebektől bűzlő házi kedvenc nem fogadja kitörő örömmel a kialakult helyzet miatti pánikszerű, általában már fájdalmas „tatarozást”. Sok karmolás, harapás és egyéb felmerülő nehézségek után előbb-utóbb még a legkevésbé érdeklődő gazdi is megpróbál majd külső segítséget bevonni. Ekkor kerül képbe az állatkozmetikus és az -orvos. A kozmetikusok (általában) jól képzett, gyakorlott szakemberek, akik tudják, mit kell tenni az állatokkal fajtájuknak, szőrminőségüknek megfelelően, és – fontos szempont! –  tudnak bánni az állatokkal.
A lényeg, hogy valóban szükség van – főleg a lakásban tartott állatok esetében – időnkénti kozmetikára, mely ne legyen gyakrabban, mint havonta, de ne legyen ritkábban, mint félévente. Az ennél sűrűbben szükséges karomvágás, esetleges bűzmirigy-kinyomás legyen inkább az állatorvos feladata.

Mit is jelent mindez konkrétan? Ez állatfajtól és fajtától függ. Minden esetben hasznos a szőrhullós időszakban (tavasz-ősz) a gyakori fésülés, kefélés, télen a sós latyak lemosása a lábvégekről, nyáron a toklászok eltávolítása a szőrzetből (kalászos fűfélék kalászának kis darabja, mely nyílvesszőszerű fogazása miatt előrefelé halad a szőrben, később a bőrben vagy a fülben), illetve fontos a végbél és ivarszervek környékének tisztán tartása.
A lakásban tartott állatok azért érzékenyebbek, mert mindennapjaikat a természetes közegtől idegen, télen túlfűtött, nyáron hűtött, vagy éppen nem megfelelően átszellőző helyen töltik. Mindezt egy szőrbundában csak akkor lehet megvalósítani, ha valahol nem lesz megfelelő a védelem. Ha kint megfelel, akkor bent fog bepállni a melegtől a bőr, ha bent megfelelő, tehát bőven hullajtja a bundáját gyakran kell fésülni), akkor kint nem megfelelő (kiskutyáknak kiskabát, nagykutyáknak intenzívebb mozgás ajánlott).

Mikor kerül állatorvos a képbe? Jellemzően akkor, ha a kozmetikus valami rendellenességet észlel, vagy egyéb segítségre van szüksége (esetleg az állatorvos kéri a kozmetikus segítségét egy egészségügyi nyírás formájában). Segítség nemcsak a beteg állatok esetében kell, hanem akkor is, ha egyszerűen valóban nem lehet kezelni a kutyát-cicát, vagy elviselhetetlenül nagy stressz nekik a nyírás/ápolás.
- Az egyik eset, amikor megfelelő vizsgálat után bebódítom az állatot a beavatkozáshoz megfelelő mértékben (tekintettel az állat korára, nemére, fajtájára, méretére). Minden bódítást állatorvosi vizsgálat előz meg, mely minimálisan egy fizikális vizsgálat hőméréssel, hallgatózással, tapintással, gazdi kikérdezésével. Amennyiben aggályok merülnek fel az altatás / bódítás biztonságossága tekintetében, lehet további vizsgálatokat végezni (vér-szív ultrahang, EKG). Általánosságban elmondható, hogy csak annyira és csak akkor bódítunk, amikor tényleg szükség van rá, és csak amennyire muszáj. Léteznek olyan altatók, melyeknek van ellenanyaga, azaz altatás után egy másik injekcióval 3-5 perc alatt teljesen felébreszthető az állat. (Elolvasva mindez ijesztőnek tűnhet, az ára azonban mégsem tízezrekben mérendő.)
- Másik eset, amikor a nyírás során derül ki egy súlyos bőrprobléma, kullancs-bolha fertőzöttség, esetleg nyüvesség. A nyüvesség idősebb, nagytestű, nagyszőrű, kertben tartott kutyákra-macskákra jellemző, akiket „beköp” a légy, majd a lárvák, azaz a nyüvek, a csimbókos, rasztás, piszkos szőrben kikelve lemásznak a szőr tövéhez, a bőrfelületig, majd elkezdik magukat oda befúrni és csúnya sebeket, viszketést, fájdalmat okoznak szegény állatnak. Ilyenkor jön a bódítás- egészségügyi nyírás-sebkezelés- gyógyszerezés – ezeket ebben a sorrendben szükséges elvégezni. Általában közös (gazdi-kozmetikus-állatorvos) erőfeszítésünket siker koronázza.
‍
Ajánlás: a Naffy kutyakozmetika szakemberei akár házhoz is mennek, megbízhatóan dolgoznak.

Egyre többet utaznak külföldre úgy a gazdik, hogy kedvencüket is magukkal viszik, nem is beszélve a kiköltöző családokról. Sok szálláshely kifejezetten őket célozza meg állatbarát programjaival, illetve a kedvenceknek messzemenően megfelelő tartási hellyel. Gyakorlatilag ugyanazt látjuk, mint a gyerekbarát hotelek esetében.

Miként lehet útlevélhez jutni? Útlevelet (EU-s kisállat-útlevél) magán-állatorvostól lehet kapni, pl. tőlem. Kék színű, belül pedig egy oltási könyvhöz hasonló. Addig érvényes, ameddig a beleírt veszettség elleni védőoltás érvényes (általában egy évig). Amint újra beoltom az állatot, megint érvényes lesz egy évig az útlevél. 13 bejegyzés fér bele, tehát 13 évig újraérvényesíthető.

Tudnivalók az Európai Unióba készülőknek:
- Ha van 21 napnál régebbi veszettség elleni oltása az állatnak, akkor azonnal érvényes.
- 3 hónapos kor alatt nem oltunk veszettség ellen.
- Az állatot mikrochippel meg kell jelölni (ez a jelen helyzetben úgyis kötelező, tehát nem jelent plusz költséget).
- Beültetés: 2 perc, papírmunka 5 perc.

Az Európai Unión kívül: az Európai Unión kívülre az EU-s útlevélen kívül minimum +1db dokumentum kell (USA és nem EU-tagországok). Ez egy járványmentességi igazolás, amit a helyileg illetékes hatósági állatorvos ad ki, 3000 Ft-os illetékbélyeg ellenében (+útlevél, vagy oltási könyv + egészségügyi igazolás tőlem, amit visz magával a tulajdonos). Arról szól, hogy az állat tartási körzetében nem fordult elő járványos megbetegedés. Ez az igazolás 6 napig érvényes, azaz 6 napon belül ki kell vele menni az országból. Visszafele akkor jön, amikor akar, mert hazajön az állat, de bizonyos országokból visszafelé kérhetnek veszettség elleni titervizsgálati laboreredményt (ez azt jelenti, hogy az állat vérében megfelelő mennyiségű veszettség elleni ellenanyag van, amit egy laborvizsgálat igazol). Ezt érdemes itthon megcsináltatni utazás előtt minimum 2-3 héttel elkezdve. Ha sikerül elérni a hatósági állatorvost, a papír kiállítása 10 perc a hivatalban, előtte okmánybélyeg vásárlás 10-15 perc a Postán.

Brit változás: jó hír, hogy Nagy-Britanniában jelentősen enyhült a kisállat-beléptetési procedúra, kis odafigyeléssel akadálymentes a bejutás. Bonyolultabb a helyzet Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Amerika, Dél-Afrika, Távol-Keleti országok (esetleg Skandinávia) külön-külön rendszerben határozzák meg a feltételeket: kérnek vizsgálatokat bizonyos betegségekre, parazitákra, és kérnek megelőző kezeléseket is. Mindezt legbiztosabban az adott ország nagykövetségén érdemes megtudakolni (írásban).Madár, hüllő, rovarok, nagyállatok, gazdasági haszonállatok, vadásztrófeák szállítása teljesen más, természetesen segíteni tudok ebben is. Fontos, hogy idejében kezdjen az ügyintézéshez!

Megvalósítás menete:
- A gazdi telefonál vagy ír egy e-mailt / SMS-t
- Én tanácsot adok
- Időpont egyeztetés után az állatorvosra vonatkozó részt megoldom.
- További naprakész információk a Magyar Állatorvosi Kamara utazásokkal kapcsolatos és állatútlevélre vonatkozó weboldalain.

Előnyök:
- A hím állatok nyugodtabb, könnyebben kezelhetőekké válnak
- Időskori prosztataproblémák és esetleges végbél körüli daganatok esélye sokkal kisebb, vizeletszag enyhül, „spriccelés” megszűnik.
- A nőstény állatok nem ivarzanak, (ugyebár jelentős stresszfaktor a gazdinak a nem kívánt utódok elkerülése), nyugodtabb, kiszámíthatóbb viselkedés várható.
- A méhgyulladás, illetve az emlődaganatok kockázata minimálisra csökken (ezt az állat kora és a műtéti technika befolyásolja).

Hátrányok: minden műtétnek van minimális kockázata, igen ritkán nőstény állatoknál jelentkezhet enyhe inkontinencia. Ivartalanított kandúrok hajlamosak lehetnek húgyhomok képzésére, de odafigyelve a táplálkozásra ez sem fog jelentkezni.

Tévhitek:
- Nem kell egyet elleni ivartalanítás előtt, sőt legjobb az első ivarzás előtti műtét.
- Nem fog meghízni az állat, ha a gazdi figyelembe veszi, hogy ivartalanítás után a tápanyagigény kb. 30%-kal csökken.
- Nem fog megőrülni az állat és nem fog apátiába esni.
- Nem természetellenes az ivartalanítás, hanem a jelenlegi tartási és életmódnak megfelelő. Elég belegondolni egy hím állat helyzetébe, akinél a legerősebb inger a szaginger, és tudván, milyen jó a szaglásuk, 2 km-en belül biztosan kiszagolnak egy ivarzó nőstényt. Innentől kezdve a természet parancsa a reprodukció. Ilyenkor verekszenek az állatok ész nélkül, tele vannak sebekkel, agresszívek a gazdival, nehezen kezelhetők, könnyen elütik őket, összeszednek a kóbor állatoktól egy csomó betegséget és ilyen állapotban nem lehet jó leélni egy életet.

Tapasztalat: utolsó gondolatként egy állatorvos körökben régen érvényes tapasztalatot írnék le: egy ivartalanított kandúr macska elélhet 18-20 évig, míg egy nem ivartalanított kandúr élettartama max. 4-6 év. Nyilván vannak kivételek, de a nagy számok ezt a trendet mutatják. Bővebb információért keressen bizalommal telefonon (+36 30 852 1592), e-mailen.

Mi a chip? Egy szövetbarát (azaz a szervezet nem akarja majd kilökni magából) anyagból készült, rizsszem hosszúságú kis kapszula, melyben egy fémszerkezet van. Nincs benne se elem, se egyéb áramforrás, nem csinál semmit a szervezetben, nem ártalmas; nem bocsát ki semmit, csak a leolvasás pillanatában egy icipici, pár cm-re ható rádióhullámot.Hogy működik, ha nincs benne elem? A leolvasóból származó elektromágneses mező hatására minimális áram indukálódik benne. Konkrétan: amikor a chip-leolvasóval közelítünk a chiphez, 2-5 cm távolságból a leolvasó „begerjeszti” a chipet, ami leadja a saját 15 jegyű azonosító számát. Nem is tud mást, csak ezt az egy számot. Pont annyit, mint egy autó rendszámtáblája, amiből a rendőrön kívül senki más nem derít ki semmit sem a tulajdonosról, sem az autóról.
Ki azonosíthatja a tulajdonost, vagy a kutyáját a chip-szám alapján? A chip-szám is csak annak mond valamit, akinek hozzáférése van a Petvetdata nyilvántartó rendszerhez – azaz hatóság, egyes állatmentő menhelyek, állatorvosok. Chip-leolvasója bárkinek lehet, de hozzáférése a rendszerhez nem (ahogy pl. a rendőrség rendszámnyilvántartó rendszeréhez sem). Ezt a rendszer itt elérhető, a Magyar Állatorvosi Kamara üzemelteti. Van egy nyilvános keresője, amivel bárki ellenőrizheti, hogy állatkája regisztrálva van-e. A chip-szám (oltási könyv 2. oldal, vagy törzskönyv alja) beütése után az eredmény az állat neve, kora és a neme; egyéb adat nem derül ki.
Követhető ezzel a mozgásom és a kutyám mozgása? Nem, ez nem GPS, csak 5 cm-ről olvasható és nem követhető.
Hátránya van? Nincs.
És előnye? Sok előnye van; három példával illusztrálnám:
- Felhívnak, hogy találtak egy kiskutyát. Kimegyek, megnézem, leolvasom a chipjét, chipszám alapján az adatbázisból 2 perc alatt kikeresem a tulajdonost és már hívom is telefonon, hogy jöhet az állatért. Előfordult, mikor Zuglóban dolgoztam, hogy a rendelőbe behozott talált kutya chipje alapján egy pécsi illető vette fel a telefont.
- Látja valaki, hogy kidobnak egy kutyust az út szélén. Befogja a kutyát, leolvastatja valahol a chipjét és máris lehet tudni ki a tulajdonos. Persze nem feltétlenül ő dobta ki a kutyát az autóból, de el lehet innentől indítani a nyomozást.
- Kisgyerekünket minden este megkergeti egy kutya, mikor hazafele biciklizik edzésről. Amúgy rendes barátságos kutya, de valahogy a bringásokat nem bírja. Egyszerűen leolvastatjuk valakivel a chipet és máris meg lehet találni, ki az a gazdi, aki csak úgy hagyja a kutyáját szabadon lófrálni.
A média hamis hatásai: azt hallani lépten-nyomon, hogy kötelező, meg bírság szabható ki, ahelyett, hogy az egyértelmű előnyök kiemelésére fektetnék a hangsúlyt…

Gyakran kapunk ijedt várandós hölgyektől, vagy családtagjaiktól telefonhívásokat a témával kapcsolatban, így azt hiszem, nem hibázunk, ha erről is szót ejtünk. Neve ismerősnek tűnhet, mert gyermeket tervező, vagy állapotos hölgyeknél „slágertéma” (mellesleg teljesen jogosan), ugyanakkor előfordul, hogy a humán orvos kollegák sajnálatos módon összemossák más jellegű fertőzésekkel és mindennek eredményeképpen köd lepi be az egész témát – és a sűrű homályból csak a horrorisztikus történetek és a rémhírek látnak napvilágot. Jelentkeztek nem egyszer olyan kliensek, akik egészséges macskájuk elaltatását kérték volna félve a toxoplasmától, amiről csak a rémhíreket hallották. Öntsünk tehát tiszta vizet a pohárba!

Mi is a toxoplasma? A toxoplasma gondii egy egysejtű élősködő. Olyan típus, melynek van köztes gazdája és végleges gazdája is. Egyik vagyunk mi, illetve az emlősök, madarak, a másik pedig a macskafélék. A toxoplasmának mi alapvetően fejlődési zsákutca vagyunk. Emberi fertőződés a macskafélék beszáradt bélsarából szájon át történik. Ez egyszerűbben: homokozóban játszó kisgyerek, aki megeszi a homokot is, ezzel a homokba piszkító macska szétszáradt és porrá omlott ürülékéből megeszi a beszáradt, toxoplasma-zigótát (oocysta) is, ami „kihajt” a szervezetben majd elvándorol az agyba, illetve egyéb szervekbe, fejleszt magának egy tömlőt, eltokozódik és arra vár, hogy megegyen minket egy macskaféle, amelynek belében tovább tud fejlődni-szaporodni. Mivel vajmi ritkán esz meg minket oroszlán, pláne macska, ezért vagyunk fejlődési zsákutca a számára. A fertőződés módja ilyen esetben teljesen veszélytelen, egy pár napos lázas tünetekkel járó gyenge vírusfertőzés tüneteivel lezajlik és életünk további részében semmilyen következménnyel nem jár.

Mikor van baj? Gond akkor van, amikor a terhesség első-második trimeszterében lévő kismama – aki korábban elkerülte a toxoplasma fertőzöttséget – fertőződik, mivel a toxoplasmának magzatkárosító hatása lehet az anyaszervezet védekező mechanizmusai miatt. Jellemzően a kismama nem a már 10 éve vele együtt élő macskájától fertőződik meg, és nem is attól, hogy homokot eszik a játszótéren, hanem földdel szennyezett élelmiszertől (pl. a nem megfelelően lemosott nyers zöldségek, saláták, stb.) fogyasztásától. A kismamákat ezért szűrik rutinszerűen toxoplasmára.

Hogy értékeljük a szűrés eredményét? Jobb hír, ha pozitív az eredmény, azaz már korábban fertőződött, és óvatosságra intő hír ha negatív, azaz toxoplasmával még nem találkozott a kismama. Szélsőségesen aggódó tulajdonosok számára lehetőség van a saját macskájuk toxoplasma-fertőzöttségének szűrésére is, de először mindenképpen a kismama véreredményét érdemes megvárni, mert ha az pozitív, okafogyottá válik az állat „vegzálása”. Mellesleg attól még, hogy valaki toxoplasma pozitív, ugyanúgy célszerű alaposan megmosni a zöldséget-gyümölcsöt, mert az egyéb féregpetéktől ugyanúgy meg tud fertőződni, igaz azoknak nincs feltétlenül egyből kimutatható magzatkárosító hatásuk.

A myiasis, avagy légynyüvesség. Elnézést a kissé vulgáris címért, de ez egy mindenki számára egyértelmű kifejezés. Sokan nem is gondolnánk, hogy ilyen banális probléma csak a súlyosan elhanyagolt, városi környezettől távol élő, akár csak elhullott állatokon, és leginkább nagyállatokon, haszonállatokon fordulhat elő.

A betegség, vagy inkább a parazitás fertőződés lényege, hogy jellemzően nagyszőrű idősebb állatokon (kutyákon, macskákon is!) jelentkezhet. A hosszabb szőrű állatok esetében gyakran előfordul, hogy a hátulsó testfélen, a végbél, illetve a húgy-nemi szervek környékén a szőrzet bélsárral, vizelettel szennyeződik. Ezt – főleg kertben tartott állatok esetében – nem távolítják el azonnal, így beleragadva a szőrzetbe vonzó szagot bocsátanak ki a legyek számára. A legyek nagy örömmel petéznek a szőr közé, mely gyakran rasztás, összecsomósodott. A kikelő légylárvák, a nyüvek levándorolnak a szőr tövéhez és közvetlenül a bőrfelületen mozgásukkal zavarják az állatot, mely (kora miatt nehezen mozog, nem hajlékony) nem éri el megfelelően a területet, a megvastagodott, csomós, rasztás szőrzet pedig meggátolja még a macskákat is abban, hogy a nyüveket eltávolítsák magukról.

Sem az esetleges vízzel fürösztés, sem a vakaródzás nem segít. Gyakran az az állatok kitépik a szőrzetet kínjukban, ezzel felületi sérüléseket okozva maguknak. A felületi sérüléseken kibuggyanó szövetnedv különösen jó táptalaj a nyüveknek, illetve a velük együtt bejutó kórokozóknak. Fontos tudni, hogy a légylárvák nem tudnak átfúródni önnön erejükből a bőrön, hanem mindig kell valami „segítség” ami, vagy a szőrtépés, vagy a testfelület „kivakarása”. A nyílt sebbe kerülve a nyüvek egyszerűen az elhalt szövetrészeket eszik meg, melyek újra- és újraképződnek a folyamatos fertőződés és szövetelhalás miatt. Ekkor látható az a jellegzetes kórkép, amikor a sebből és a bőrön levő lukakból „peregnek ki” nagyszámban a nyüvek. Igen ronda látvány.Az állat szenved a fájdalomtól, a fertőződéstől, a láztól és a viszketéstől, amit a bőrfelületén lévő akár több száz, vagy ezer lárva okoz.

Nos, itt egy példa a közelmúltból, Budapest III. kerületéből, egy 12 éves skót juhász kutya, „aki” egy ritkán látogatott ingatlanon él, a gondnok, az őrök és egy szomszéd néni etetgeti. Nem mondható elhanyagoltnak sem, bár itt felmerül, hogy mi is az a határ, ami az elhanyagolás, vagy az oda nem figyelés és a megfelelő tartás közt van. Maradjunk abban, hogy egy jó tápláltsági állapotú, idős állatról van szó, megfelelő fekhellyel, mozgástérrel, stb. Egyik szombat délután felhívtak, hogy az állat nyugtalan, éjjel nyüszít, nappal sántít, harapdálja magát és hátrafelé kapkod, sőt néha valami csöpög is belőle.
‍
A beszélgetés során sokminden felmerült bennem az ízületi gyulladásoktól a nyílt seben keresztül az allergián át egészen egy kezdődő epilepsziáig. Kolleganőm, aki hallotta a telefonbeszélgetést, azonnal a kezembe nyomott egy kis légylárva irtót, mondván, biztos csak beköpte a légy. Valóban, ez is lehet – gondoltam – de ez nem egy „olyan” környék. A helyszínre érkezve az eb kikocogott elém, ugyanakkor látható volt a sántítás, az elhanyagolt szőrzet és a barnás váladék, ami a kutya combján lévő szőrzetről csepegett.
Szerencsére a hüvelyből eredő folyás kizárható volt, mert kan kutya volt a paciens. Sajnos nagyon fájdalmas lehetett valami, mert ez az alapvetően nyugodt kutyafajta fogait csattogtatva reagált közeledésemre és sajnos senki nem volt olyan „bizalmi” viszonyban vele, hogy hagyta volna magát szelíden rábeszélni. Maradt a határozott fellépés és a bódítás. Gonosz módon mögé kerülve elkaptam a fejét, a gondnok úr instrukcióim alapján bekötötte a száját, majd nagyon alacsony dózisban altató injekciót kapott.
‍
Nyilvánvalóan nagy volt az altatási kockázat, mert idős állatról volt szó, de nem volt mit tenni, az állat szenvedett, a helyzetet meg kellett oldani.A kutyus elszenderedése után vált vizsgálhatóvá. A farok feletti részen a szőrt tenyérnyi helyen teljesen kitépte, volt egy nyílt seb rajta, valamint az egész hátulsó testfél bőre kipirult volt és váladékos. Az összecsomósodott szőrzet eltávolítása során százszámra hullottak ki a napfény elől pánikszerűen menekülő nyüvek. A legtöbb a farok alól, a végbéltájékról. A nyüvek nem jutottak be a kutya fenekébe, csak a farok alatti bőrredőben húzták meg magukat, táplálkozva az ürítéskor odakerülő bélsárból.
A lényeg, hogy szőrnyírás, sebkezelés, lárvairtás és fájdalomcsillapító-antibiotikumos injekció beadása után a helyére cipelt állat újból megpróbált megharapni, azaz szerencsénk volt az altatással, az állat vígan felébredt.
‍
További ellátása: Az állat egészségügyi nyírása, teljes testfelületének átvizsgálása, teljeskörű parazitairtás, és megfelelő hosszabb távú gyógykezelési instrukciók után boldogan éli tovább életét. Gondozóit kiképeztük a legyek elleni küzdelemre, azaz a megfelelő időben történő külső parazita ellenes kezelésre, melyet minden gazdinak minden alkalommal elmondunk a kullancs-bolhafertőzöttség kapcsán.

Bővebben hívják elaltatásnak, kioltásnak eloltásnak, stb. – Nemszeretem téma az állatorvosok körében. Senki nem nyilatkozik róla nyíltan, mivel ez a téma erősen megosztja nemcsak az állattartókat, hanem az egész társadalmat is.

Miről is van szó? Ha az állatorvosi esküből indulunk ki, abban az szerepel, hogy az elkerülhető szenvedést el kell kerülni, a mindenféleképpen fájdalmat okozó beavatkozásnál pedig a minimális fájdalom okozására kell törekedni. Fontos előre megjegyezni, hogy a végleges elaltatás minden esetben a tulajdonos döntése (a gyerekeket szétszedő életveszélyes, rendőr által lelőtt ebek nyilván nem tartoznak ide, ahogyan a gazdasági haszonállatok leölése sem). Az állatorvos legfeljebb javasolhatja az elaltatást, vagy megtagadhatja, amennyiben szakmailag nem tartja indokoltnak.

De mikor jön el az a pillanat? Honnan fogjuk tudni, miből látjuk…? Ez a leggyakoribb kérdés és ezt a kérdést a legnehezebb megválaszolni. Amikor közlöm a gazdikkal, hogy sajnos nem tudunk segíteni érdemben az állaton és a további életminősége jelentősen romlana csak bármilyen gyógykezelés ellenére is, gyakori ellenvetés, hogy „De nincs fájdalma, nem nyüszít, akkor nem szenved ugye?” Erre válaszként három szituáción érdemes elgondolkodni:
- Például a hátsó testfélre lebénult kutya, mely kimenni nem tud, hogy ürítsen, tartja-tartja a vizeletét, majd maga alá vizel, de csak azért, mert már automatikusan ürül a hólyag, annyira pattanásig feszül. Mindez nem meglepő, mert szegény eb egész életében arra lett nevelve, hogy szobatiszta legyen, persze, hogy szégyelli magát, ha bevizel, esetleg be is kakil a lakásba – ők nem értik meg, hogy most betegek és a gazdi nem haragszik.
- Másik az a nem látó, nem halló, szédülő, elbutult állat, aki csak éldegél egyik napról a másikra; 24 óra alatt van 5 világos perce, amikor véletlenül reagál a tulajdonos szólítására, esetleg felismeri azt, vagy az élelmet, amit kap… Nos, ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy gondolják végig, ez az állat az az állat, aki 2 évvel ezelőtt volt – vagy csak a tulajdonosok szeretnék annak látni? Jelent-e az az 5 világos perc annyit az állatnak, hogy a többi 23 órát és 55 percet szinte vegetatív állapotban érdemes töltenie?
- Harmadik eset a vesebeteg macska, mely laborértékei és általános állapota alapján egyértelműen szenved (csonttá-bőrré fogyott, szédeleg, gyakran hány, gubbaszt, fájdalmai vannak), mellesleg tudjuk, hogy macskaként nem szereti, ha „vegzálják”. Itt is lehetőség van az állat életben tartására, rengeteg gyógyszer, napi 1-2 infúzió, melyek kb. egy órán át csepegnek, stb. Felmerül a kérdés: vajon a macska akarja ezt?
‍
Végletek – a piszkos anyagiak: sajnos előfordul olyan eset is, amikor elméletileg lenne lehetőség a gyógykezelésre, de a tulajdonos nem tudja vállalni a költségeket. Ilyenkor szoktam ajánlani egyes alapítványokat, illetve megpróbálok olyan gyógyszereket választani – általában embereknél használatos szereket – melyek olcsóbbak, mint állatgyógyászati megfelelőik; azonos, vagy nagyon hasonló hatóanyag-tartalommal. Amennyiben senki nem tud segíteni, vagy a tulajdonos nem tud minimális önrészt sem vállalni, meg kell hozni a döntést, hogy szenvedjen-e tovább az állat vagy sem. Ilyenkor merül fel az állatorvos, mint orvos felelősségének és profitorientáltságának firtatása, de ezek leggyakrabban álságos fogadatlan prókátorok szavai. Egy keservesen megmenthető állat pillanatnyi könnyebbsége nem lehet cél, mert az utóélet során gyakran igen költséges gyógykezelést kell az állatnak kapnia, mely ismét gondot fog okozni a tulajdonosnak (és az állatnak sem ideális!), azaz nem vagyunk előrébb. Olyan alapítvány, amelyik mindent fizet nincs, mint ahogy olyan állatorvos sincs, aki ingyen dolgozna. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a humán orvosok sem ingyen dolgoznak, őket a munkáltatójuk (pl. az állam) fizeti.
Másik véglet, amikor a gazdi mindenképpen ragaszkodik az állathoz, pénz-nem-számít-alapon és nem akarja, vagy nem tudja befogadni az információt, ami az állat állapotára, illetve a jövőjére vonatkozik. Ilyenkor két dolgot lehet tenni: vagy kezelem, míg az etikus – vagy mivel eleve nem tartom etikusnak, a kezelés megtagadását jegyzőkönyvezem, majd ajánlom nálam nagyobb tudással bíró, tapasztaltabb kollégáimat, akiknek esetleg pont ez a hospice jellegű ellátás a szakterületük.

Etikai kérdések: előfordul, hogy olyan indokkal kérnek elaltatást, mely nem elfogadható, nem etikus. Pl.: az anyuka babát vár, és annyira fél a toxoplasmosistól, hogya 6 éve vele élő macskáját el akarta altattatni. Természetesen a toxoplasmosisról tartott kiselőadás után hazaküldöm macskástól. Sajnos tartok tőle, hogy nem sikerült meggyőznöm, innentől kezdve csak a kollegáim hasonló hozzáállásában bízhatok. Ugyanilyen a kertet szétdúló, baromfiriogató, szomszédot felugató eb, vagy a nyávogó-vizelő-spriccelő-verekedő macska. Ők nem szolgátak rá arra, hogy elvegyük az életüket, zavaró magatartásuk leggyakrabban tartási-nevelési hiba.Igen kellemetlen helyzet alakulhat ki, amikor egy család több tagja egyszerre szembesül a helyzettel, és nem értenek egyet. Konkrétan az állatorvos előtt kezdenek vitatkozni pro- és kontra.
Ilyenkor én a saját véleményemet elmondom, majd megpróbálok egyik fél mellé sem állni, és azt szoktam javasolni, hogy vagy egyezzenek meg a váróban 10 perc alatt, vagy adunk állapotjavító, fájdalomcsillapító kezelést az állatnak és egy pár nap alatt döntsenek otthon a továbbiakról. Jogilag az állat tulajdonosa dönt, nekem azt kell csinálnom, amit ő mond (nyilván a szakmai véleményemet szem előtt tartva).

A végleges altatás menete*:  a tulajdonos beleegyezése után ki kell töltenie egy előre megírt formanyomtatványt, melyben az szerepel, hogy az állat 14 napon belül nem harapott / karmolt embert, és kéri az állat végleges elaltatását. Ezután az állat kap egy műtéti altatószert, amitől olyan mélyen elalszik, mintha műteni szeretnénk (ugyanazt az altatót kapja még nagyobb adagban). Mikor elaludt az állat, semmit sem érez – ekkor kap még egy injekciót, mely megállítja a légzését és a szív mozgását. Az elaltatott állat testét én el szoktam szállítani, melyet később elégetnek. Előfordul, hogy a tulajdonos szeretné eltemetni saját kertjében, de ezt érdemes megfontolni. Lehetőség van a kedvencek egyedi hamvasztására is, mely során a hamvakat a tulajdonos visszakapja egy kis urnában. Ezt a lehetőséget igen magas költsége ellenére is választja a tulajdonosok 3-4%-a. Kisállattemető is van (Pl: Alsónémedi), elérhetősége megtalálható az interneten. * Erre az Állatorvosi Kamarának is van ajánlása.

Saját tapasztalat
Csak az tud megfelelően gondolkodni egyes helyzetekről, aki már volt bennük és átélte… „De eszik még” – ezt a saját Édesapámtól hallottam, amikor végre eldöntöttem, hogy Böszmét, a 13,5 éves kaukázusi juhász kutyánkat elaltatom. Tél közepe volt, karácsony előtt egy héttel. A kutya szőre majdnem teljesen kihullott, seborrhoeás ekcéma volt a teljes testfelületen (fürdetés-vitaminok-hormonok ellenére); alig látott, alig hallott, alig tudott járni és fázott. Évek óta fájdalomcsillapítón élt, melyet, ha elfelejtettünk beadni, azonnal jelzett: vonított a fájdalomtól. Egy évvel korábban széttépett unalmában egy zsák mész-hidrát port (erősen lúgos kémhatású), utána beletottyant, és mivel gyenge volt már, a hátulja benne is maradt vagy fél napig, mire észrevettük. Mind a négy lábát tönkretette a lúg, amit még nyalogatott is ezzel benedvesítve és irritálva az amúgy is szétmart bőrfelületét – nem volt szép látvány… Mindezek ellenére sikerült kikezelni. Hetekig „cipőben járt”, mind a négy lábán kétnaponta cserélt kötést viselt + gyógyszerek, bőrápoló anyagok, vitaminok, stb. Tökéletesen helyrejött.
Mindezt csak azért írom le, hogy szemléltessem, ha lett volna bármi esély ha nem is a gyógyulására, de valamicske javulására, mindent megtettem volna érte. Kutyusom és tengerimalacom gazdijaként nagyon nehéz volt meghozni a döntést, de két hét töprengés után sikerült. Amikor elővezettem a családnak, jött az „eszik még” válasz, amire megkönnyebbülést éreztem, és azt, hogy levették a vállamról a döntést, egyszerűen leszavaztak többségi alapon. Böszme két hét múlva elpusztult és megfagyva találták meg a hóban -15 fokban, szinte teljesen szőrtelenül. Vajon melyik lett volna jobb neki: egy kábítás és álomba szenderedés, vagy kiszenvedni a hidegben…?